Az ember lánya meg akarja tartani ezt a férfit. Szeretné, hogy ő legyen majd a férje, gyermekei apja, társa egy életen át. Így az ember lánya egy szép júliusi estén színes sajtgolyók göngyölgetésébe fog, remélve, hogy a férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. Nem is sejti még, hogy egy arasznyit tévedett.
Talán egy receptkönyvben láttam az alábbit. Három kis tányérba borítottam a színeket: feketét (mák), sárgát (szezámmag) és a pirosat (paprika). Trappistát reszeltem, amivel összegyúrtam a briet, golyókat formáltam belőlük, és a színekbe göngyölgettem őket. Hűteni kell, különben a brie elengedi magát és a golyó elkezd szétfolyni.
A salátát megfűszerezett (oregánó + só) olívaolajjal locsoltam meg finoman.
Én nem tartom magam valami nagyon ügyes szakácsnak. Inkább csak lelkes amatőrnek. Lelkes sem azért vagyok, mert szeretek főzni. Nem szeretek. Vacakolsz másfél órán keresztül (ha csak), és 10 perc alatt vége. Elpusztítják. Amiért lelkes vagyok, az az, hogy szeretem azt, akinek csinálom. Kicsit csálé, kicsit íztelen, vagy elsóztam, kicsit kiöntöttem közben ezt-azt, kicsit megégettem az ujjam, kicsit megszaladt a fűszer, kicsit anyázom közben, nem kicsit unom. De ő azt állítja, hogy az eredmény nagyszerű. Ezért megéri talán a szenvedést, nem?
Ezzel a képpel indul a Vidám Konyhasó galéria:
U.I.: Mielőtt a kép forrására rákeresnél: igen, a Nosalty-n Lione-cicc én vagyok. 😉Mentés
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: